Nyíregyháza – Szikszai Mihály kerek dátumhoz érkezett: a Szpari korábbi játékosa hatvan éves születésnapját ünnepelte.
Csak a gyors számvetés erejéig: pályafutása 1970-ben kezdődött, 76-ban a Csepel színeiben debütált az NB I-ben (tizenkét meccsen erősítette a „szigetlakókat”…), majd katonaként – erre már csak a nagy öregek szisszennek fel – az egykoron Szentendrén székelő Kossuth KFSE-ben húzott le két évet.
Egyből kirakták – a jobb szélre
A bakacsapat nem akárhol, az NB II-ben vitézkedett akkortájt, mígnem később eltűnt a süllyesztőben. Szikszai Misi 79-ben tért vissza Nyíregyházára, ahol további 118 élvonalbeli mérkőzésen szántotta fel a gyepet. Záróakkordként 1990 nyarán igazolt Sényőre, újabb nagy alakítások után 43 évesen, ennek az egyesületnek tagjaként hagyta abba a labdarúgást. A településtől viszont nem szakadt el, olyannyira, hogy idestova 26 éve szolgálja a helyi fociegyletet.
– Csontvázgyerekként gyors voltam, egyből kiraktak jobb szélre – idézte fel a kezdet kezdetét az ünnepelt, Szikszai Mihály. – A nyíregyházi nagy csapatban már középpályásként játszottam, ahogy öregedtem úgy kerültem egyre hátrébb, belső védőként fejeztem be. Mind közül talán a legemlékezetesebb meccs az volt, amikor 1981-ben, Újpesten 2–1-re sikerült nyerni. Abban a szezonban a Szpari a hetedik helyen végzett az NB I-ben, ami újoncként hatalmas eredménynek számított. Nem sokszor találtam a kapuba, de akkor én rúgtam a győztes gólt a Dózsának.
– Ez már csak azért is örökre megmaradt bennem, mert az Újpest abban az időben szinte verhetetlen volt hazai pályán, sőt rendre megszórta főleg a vidéki csapatokat. A legjobb játékos is náluk szerepelt, aki ellen valaha futballoztam. Törőcsik András olyanokat tudott a labdával, amit nem lehet tanítani. „Törőről” csak annyit: általában én „gyilkoltam”, egyszer szabálytalankodott velem szemben az egyik mérkőzésünkön, emiatt cserére kényszerültem. A lefújást követően bocsánatot kért, ekkor még nagyobbat nőt a szememben.
Többet ér bárminél
…és, hogy Szikszai Mihály milyen ember? Erről egy történet szolgáljon tanulságul.
– A Nyíregyháza 1990-ben még kétéves szerződést kínált, csak éppen én időközben már kezet fogtam Pehely Zoltánnal, ami akkor és azóta is többet ért bármilyen megállapodásnál – mesélte a korábbi jeles hátvéd. – Sándor István volt a Szpari edzője, mondtam neki, hogy Sényőre igazolok és tartom a szavam, ő erre csak annyit reagált: „Misikém, maradj ilyen ember egész életedben!” Nem azt néztem, milyen osztályban van a csapat, egyébként a megye kettőben szerepeltek, sokkal inkább az érdekelt, ki „csinálja” a futballt.
Népünnepély volt minden meccs
– Így ismerkedtem meg Pehely Zoltánnal, akinek irányításával aztán megindult a szekér és nem álltunk meg csak az NB II-ben. Egy ilyen kis településnek, mint Sényő óriási teljesítmény volt ideig eljutni. Olyan csapatok látogattak hozzánk, mint a Diósgyőr, a Szpari, vagy a Kecskemét. Valóságos népünnepély volt minden meccs. A Nyíregyháza ellen 2500 néző jött ki, a fákon is csüngtek. Lehet, túl magasra jutottunk, mert ugyan nem estünk ki, de egy év elteltével visszaléptünk.
Hamar elrepültek az évek
Talán Szikszai Mihály nem sértődik meg, ha leírom, nyomatékosan megkért: csak szerényen, semmi felhajtás ne legyen a cikkben. Nos, próbáltam állni a szavam, holott nála jóval kevésbé sikeres futballistákról zengett korábban ódákat a szaksajtó.
– Szerintem egy ilyen öreg emberre már senki nem kíváncsi a maiak közül – eresztett el félmosolyt a sényői mindenes. – Mindmáig gyerekekkel foglalkozom, a megye egyes csapatnak segítek, ott, ahol éppen szükség van rám. A hazai meccseken például főrendező vagyok. Egyelőre úgy élem meg az egészet, hogy a két térdem már százhatvan éves, és bár ez egy kerek dátum, különösebben nem foglalkoztat, tartom magam, ahogy tudom. Annyi a kellemetlen, hogy hamar elrepült a hatvan év.
forrás: http://www.szon.hu/